Hogy is kezdhetném. Megvadultam -bár lehet ezt másnak kellene nevezni-, amikor megláttam ezt a vasat nem bírtam magammal.

Akartam, mint annak idején a szomszéd lányt. Még a helyzet is kísértetiesen hasonló volt, mivel a Vas viszont engem nem akart annyira.

 

Valahogy jött a dolog... Csak egy kis netezés, és akkor, egyszer csak ott volt a maga teljes valóságában.

 

 

Lehet, hogy elsőre nem mutat nektek semmi különlegeset, és azt is mondhatod, hogy már csináltam egy Wicked-et, de ez a darab más. Nekem az első Fat-ok a kedvenceim, és ez (1987) nagyon közel van már a kezdetek kezdetéhez (1982). Ráadásul aránylag egyben volt és nem pedig szétbarmolva.

Az a tényező, miszerint a cucc a tengerentúlon van nem nagyon izgatott. Pedig kellett volna...

 

Oldalakat írhatnék arról is, hogy mennyire nem volt egyszerű leszervezni, azt hogy hazakerüljön a masina, de ezt most kihagyom. Iszonyat szívás volt!

 

Kicsit bővebben: Egy másik projectnél már említettem, hogy van egy barátom aki kint él, és segíteni szokott a postával. Most is ő intézkedett kint, és egy új ismerős itthon. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy ekkora csomagot hozzánk eljuttatni gyakorlatilag lehetetlen. Nem vicc, a 21. -ik században egy kerékpár Magyarországra történő szállítása az USA-ból, vagy 600-1200 USD vagy egyszerűen nem megy. Komolyan mondom, sokszor voltam ott feladom.

 

Amikor végre hazaért, csak ültem és nézegettem. A lelki szemeim előtt megjelent újrafényezve, újramatricázva… Nem, ez nem én vagyok! A bringát az elmúlt 28 év tette olyanná, amilyen. Megtartom ezt az arcát, mert úgy szép, ahogy van.

 

 

Egy régóta dédelgetett álmom volt, hogy az iszonyat ritka Shimano 730-as XT szettet bringára építsem, Ezt részben ezzel szerelték, amikor kigurult a műhelyből. Ezt a cuccot még én is nagyon keveset láttam. Még képes katalógusban sem jelent meg. Hatos kazettás agy, lánckerék, és fekete váltók jellemzik, de a fék, és hosszú fékkarok is mutatósak a szettben.

 

 

A munka a szokásos menetrend szerint indult: felmértem az alkatrészeket. Láttam, hogy a hajtóművön kívül sajnos minden csúnyán karcos, és lestrapált. Így nem is vacakoltam velük. Ráadásul nem szerettem volna -a később rákerült- Grip Shift karokat sem rajta hagyni. Így minden ment egy dobozba, és elővettem azt a bizonyos XT 730 -at!

 

Mielőtt építeni kezdenénk ejtsünk néhány szót a hajtóműről. Szándékosan hagytam a végére, mert az megérdemel egy kis kitérőt. (Ez az egyik oka, hogy beleszerettem.) Ezen ugyanis nem az XT család karja volt, hanem egy Bullseye.

 

 

 

Ez a cucc a BMX-es társaknak is sokat mond gondolom. A céget 1973-ban alapította Roger Durham. Aki ugyancsak motorról tért át a BMX-re. Kitalálta, hogy strapabíróbb cuccokat kellene csinálni a bringákhoz.

 

 

Természetesen saját maga tesztelte a cuccait. De sorolhatnám még, hogy a hátsó váltóba egy aluminiumból mart láncvezető is az ő szülötte, és még sok más. Pedálok, fékek, fékkarok.

 

Pár apróság ami az ő nevéhez fűződik: A Biopace lánckereket pl 1972 ben álmodta meg. Az első ipari csapágyas agyakat is ő dobta piacra, sőt az első olyan hajtóművet aminek mind a két hajtókarja üreges. -Ezt egyébként 1975-ben csinálta kézzel hegesztett cro-moly-ből Sorolhatnám még, hogy a hátsó váltóba alumíniumból mart láncvezető, pedálok, fékek, fékkarok közül is sok is az ő szülötte. Ezek persze később jöttek.

Roger iszonyat büszke volt a cuccaira, emiatt soha nem hagyta eladni magát. Így ezek nem is lettek tucat cuccok. A cége mai napig létezik. Fénykorukban legtöbb alkalmazott 12 ember volt, tehát nem is volt egy nagyüzem soha.

 

 

 

Minőségi termékei közül mégis a hajtómű az ami a legnagyobb visszhangot hozta. A mai napig a BMX-es és a montis társadalom szerint egy örök darab. Egyszerűen mindent kibír. Könnyű, és nincs megszabva rajta semmi, teljesen szabadon szerelhető. Ha BMX-re akarod, akkor arra teszed, ha montira, akkor egy spider és olyan lánckerekekkel építed, amivel akarod. Ráadásul mivel ez -a 70-es évek elején!!!- integrált hajtóműként működik, szerelni is pofon egyszerű.

 

 

 

Azért az kicsit vicces, hogy 76-ban már lehetett venni integrált Bullseye hajtóművet, amit a nagyobb márkák csak 2008-ban kezdtek el másolni. Innen is látszik, Roger ötletei, és termékei nem kicsit haladták meg a korát.

 

 

 

Iszonyat ritka hogy felbukkan egy egy régi hajtókar, de ez a bringa ezzel volt szerelve. Szétszedtem, kipucoltam a csapágyakat, és simán vissza is rakhattam. Ja, ezek sima peremes csapágyak -nem menet van a vázban-, hanem úgy kell beütni magát a csapágyat, és mint az új BMX hajtóműveknél, hézagoló gyűrűkkel lehet állítani.

 

 

 

Mellesleg meg kell jegyezni, ez a rendszer is jön vissza. Press-Fit néven. Én csak derülök ezen, míg emberek iszonyat pénzeket költenek arra amit már rég megcsináltak. Az új szebb, a régi meg működik!

 

 

 

Szóval a hajtómű visszakerült, de nem a vele kapott a ronda Mavic lánckerekekkel. Azokat leszedtem és megkapta a szetthez való 730-as Biopace-eket, nehogy még megszóljanak érte.

 

 

 

Így leírva egyszerűnek tűnik egy-egy ilyen építés, de sajnos Murphy mindig beleszól. Ennél a bringánál például egy pár Shimano M-730 as féket kellett kutatnom. Az tény, hogy van egy szatyorra való régi fékem, de ilyen még véletlenül sem akadt köztük. Nem volt egyszerű találnom hozzá valót. Emiatt pihent is a project majdnem két hónapot, de mi ez ahhoz a háromhoz képest, még a bicaj az USA-ból a haza került.

 

Az egyetlen nagy kérdés a vassal kapcsolatban számomra a teleszkóp. Őszintén tanácstalan vagyok, mert férfiasan be kell vallanom az életben nem láttam még ilyet, amivel haza került.

 

 

 

Maga a cég a Rock Shox teleszkópjait használta jellemzően. 1987 -ben Paul Turner megjelent egy kiállításon a saját maga készített ösztelós bringával. (Akkor még nem nagyon láttak benne nagy lehetőséget) Megkért egy pár kisebb céget - hogy reklám gyanánt- szereljenek az ő első villájával is.

 

 

 

Esélyes, hogy ebben is egy ilyen korai Rock Shox villa figyel, de mivel Paul csak 1989-ben kezdte csak a Rock Shox teleszkópok tömeggyártását, így ez a villa nekem egyelőre talány. Véleményem szerint ez a Fat Chance Wicked teljesen gyári, és ez a villa sem később lett belevágva. Mindenesetre még nyomozok… (Messziről nagyon hasonlít a korai Rock Shox telókra, de közelről már teljesen más. Mind a merevítés, mind az alsó szár, sőt becsúszók is mások.) Mindenesetre marad a bringában.

 

 

 

Végre újra teljes pompájában mutatkozik a gép, Használni is élmény, mivel eszetlen kényelmes ez a régi egyenes geometria. A régi Shimano szett nem volt újdonság, hisz a mai napig a régit használom. Jellemzően mert tökéletesen működik, ráadásul nem kell attól paráznom, hogyha fogok egy ágat -az erdőben hátsó kerékkel-, és elviszi a váltót, a vázat, és ezzel együtt fél havi fizetésem. Ez cucc az örökkévalóságnak készült.

 

 

 

Azt szoktam mondani annak aki kérdezi miért nem csinálok már magamnak valami új szettes bringát, hogy emlékezzenek a Mad Max filmre. Mikor az jön a Nagy Bumm, és jönnek a bandák, meg egymást eszik az emberek, akkor ezek az új cuccok is eltűnnek. (Ma már olyan szinten megy a „dizájnolás”, és a könnyítés -a minőség romlására-, hogy az nevetséges.) Na akkor ha sétálsz, és meglátsz egy kilógó kormányt a föld alól, amin egy 730-as XT váltókar van, azt csak ki kell rángatnod onnan, ráülni és hajtani. Mert ezek olyanok mint a rock,és a nyomorúság. Örök, és elpusztíthatatlan. Igazam van?

 

Vissza